H. Kohut Katalin

2026. február 20., péntek

62. Ogden Nash: Ez bizony spenót (fordítás)

62. : It is Indeed Spinach

People by whom I am riled

Are people who around wishing O that Time would

backward turn backward and again make them a child.

Either they have ne sense, or else they go round repeating

something they have heard like a ,

Or else they deliberately prevarikete.

Because into being a or a or a tea-

taster or a I would not be

begulied,

But I would sooner than I would into being again a child,

Because being a child is not much of a pastime,

And I don’t want any next time because I remember the last

time.

I do not wish to play with my toes,

Nor do I wish to have spooned down my throat or

albilene pushed up my nose.

I don’t want to be plopped down at sundown into a crib or a

cradle.

And if I don’t go to sleep right away to be greeted with either a

lullaby or an .

I can think of nothing worse

Than never being out of sight of a parent or a nurse;

Yes, that is the part that I don’t see how they survive it,

To have their private life so far from private.

Furthermore, I don’t want to cry for the moon,

And I do want to hold my own spoon;

I have more ambitious ideas of a lark

Than to collect pebbles in my hat or be taken for a walk in the

park;

I should hate to be held together with safety pins instead of

buttons and suspenders and belts,

And I should particularly hate being told every time I was doing

something I liked that it was time tod o something else.

Soo it’s pooh for the people who want Time to make them a child

again, because I thing thar they must already be a child again

or else they would stand up and own up

That it’s much more fun to be a grown-up.

62. Ogden Nash: Ez bizony spenót

Emberek, kik által felhúzva vagyok

Azok, kik körbejárnak azt kívánva Ó bárcsak az Idő

visszafelé fordulna visszafelé és újra gyermekké tenné őket.

Vagy semmi eszük nincs, vagy csak járnak körbe ismételgetve

valamit amit úgy hallottak mint egy papagáj,

Vagy különben szándékosan lódítonak.

Mert hogy maratoni táncos vagy pedikűrös vagy tea-

kóstoló vagy okleveles közkönyvelő legyek én nem lennék

elcsábítva,

De hamarabb lennék az, mint hogy újra gyermek legyek,

Mert gyermeknek lenni nem nagy időtöltés,

És nem akarok semmilyen következő alkalmat mert emlékszem az utolsó

alkalomra.

Nem kívánok játszani a lábujjaimmal,

Sem azt nem kívánom hogy csukamájolajat kanalazzanak le a torkomon vagy

vazelint nyomjanak fel az orromba.

Nem akarom hogy lehuppantsanak napnyugtakor egy kiságyba vagy egy

bölcsőbe.

És ha nem alszom el rögtön akkor üdvözöljenek vagy egy

altatódallal vagy egy dorgálással.

Semmi rosszabbat nem tudok elképzelni

Mint soha nem lenni látótávolságon kívül egy szülőtől vagy egy dadától;

Igen, ez az a rész aminél nem látom ők ezt hogy élik túl,

Hogy a magánéletük ennyire nem magánjellegű.

Továbbá, nem akarok sírni a holdért,

És igenis a saját kanalam akarom fogni;

Ambicózusabb ötleteim vannak a szórakozásra

Mint kavicsokat gyűjteni a kalapomba vagy elvinni egy sétára a

parkba;

Gyűlölném ha biztosítótűk fognának össze

gombok és nadrágtartók és övek helyett,

És különösen gyűlölném ha minden alkalommal mikor olyat teszek

amit szeretek azt mondanák hogy ideje valami mást csinálni.

Szóóval fittyet hányok azokra akik akarják hogy az Idő gyermekké tegye őket

újra, mert azt gondolom hoogy ők már biztosan újra gyermekek

vagy különben felállnának és bevallanák

Hogy sokkal több móka felnőttnek lenni.

2026. február 19.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

61. Thomas Moore: Egy fiúnak Egy óra mellé, egy barátja kérésére írva (fordítás)

61. : To a Boy

with a watch

Written for a Friend

Is it not sweet, beloved youth,

To rove through ’s bowers,

And cull the golden fruits of truth,

And gather ’s brilliant flowers?

And is it not more sweet than this,

To feel thy parents’ hearts approving,

And pay them back in sums of bliss

The deat, the endless debt of loving?

It must be so to thee, my youth;

With this idea toll is lighter;

This sweetens all the fruits of truth,

And makes the flowers of fancy brighter

The little gift we send thee, boy,

May sometimes teach thy soul to ponder,

If indolence or

Should ever tempt that soul to wander.

Twill tell thee that the winged day

Can ne’er be chain’d by man’s endeavout,

That life and time shall fade away,

While bloom for ever.

61. Thomas Moore: Egy fiúnak

Mondd, nem édes-e, szeretett ifjú,

A tudás dús kertjét járni át,

Szedni az igazság arany gyümölcsét,

S a képzelet fényes virágát?

S nem édesebb-e még ennél is,

Érezni szülőd büszke szívét,

S hálálva adni vissza nekik

A szeretet örök hitelét?

Így kell legyen ez nálad, ifjam,

S a munka is könnyebb e hitben;

Édesebb lesz az igazság tőle,

S a képzelet is szebben pihen.

A kis ajándék, mit most küldünk,

Tanítson lelkedben mély hitet,

Ha restség, vagy szirének kéje

Csábítaná el tiszta szíved.

Mert megmondja: a szárnyas napot

Láncra nem verheti senki sem,

S míg idő és élet elenyész,

Az erény virágzik odafenn.

2026. február 19.

segítségével

2026. február 14., szombat

60. Andrew Marvel: Ifjú szerelem (fordítás)

60. :

Come little Infant, Love me now,

While thine unsuspected years

Clear thine aged Father’s brow

From cold Jealousie and Fears.

Pretty surely ’twere to see

By young Love old Time beguil’d:

While our Sportings are as free

As the Nurses with the Child.

Common beautlies stay filteen;

Such as yours should swifter move;

Whose fair Blossoms are too green

Yet for .

Love as much the snowy Lamb

Or the wanton Kid does prize,

As the lusty Bull or Ram,

For his .

Now then love me: time may take

Thee before thy time away:

Of this Need we’ll Virtue make,

And learn Love before we may.

So we win of doubtful Fate;

And, if good she to us meant,

We that Good shall antedate,

Or, if ill, that Ill prvent.

Thus as Kingdomes, frustrating

Other Titles to their Crown,

In the ,

So all Forraign Claims to drown,

So, to make all Rivals vain,

Now I crown thee with my Love:

Crow nme with thy Love again,

And we both shall Monarchs prove.

60. Andrew Marvel:

Jöjj, kicsiny Gyermek, szeress most,

Míg gyanútlan éveid

Űzik az ősz Apa-homlokost,

S a félelem jéghideg árnyait.

Mily kedves látvány lenne, nézd,

Az Ifjú Szerelem s a vén Idő:

Míg játékunk oly szabad s tiszta észt

Mutat, mint dajka s gyermek, ki nő.

Más szépség vár tizenöt évet;

A tiédnek gyorsabb út jár;

Kinek bimbója még zölden éled:

Vágynak korai, de Szeretetre vár.

Ámor a hófajta bárányt is

S a pajkos gödölyét úgy nézi,

Mint a , bármily dús is,

Mikor reggeli oltárát idézi.

Hát szeress most: a sors elvehet

Téged, még mielőtt a sorod lejár:

E szükségből erényt kovácsolni lehet,

S szeretni tanulunk, mielőtt lennél nagylány már.

Így győzzük le a kétes Végzetet;

S ha jót szánt nekünk az ég,

Megelőzzük a boldog perceket,

Vagy kivédjük a rossz végzetét.

Mint országok, kik megelőznek

Más trónigénylő jogokat,

S bölcsőben királyt koronáznak s győznek,

Hogy elnémítsanak idegen szavakat.

Úgy, hogy minden rivális hiába várjon,

Most megkoronázlak Szerelmemmel téged:

Koronázz meg te is, hogy szívedre találjon, S mindketten

Uralkodók leszünk, nézd csak e véget.

2026. február 12.

mesterséges intelligencia segítségével

59. Andrew Marvell: A kis T. C. képe virágok közt (fordítás)

59. :

See with what simplicity

This Nimph begins her golden daies!

In the green Grass she lovas to lie,

And there with her fair Aspect tames

The Wilder Flow’rs, and gives them names:

But only with the playes;

And them does tell

What Colour best becomes them, and what Smell.

Who can foretell for what high cause

This Darling of the Gods was born!

Yet this is She whose chaster Laws

The wanton Love shall one day fear,

And, under her command severe,

See his Bow broke and Ensigns torn.

Happy, who can

Appease this virtuous Enemy of Man!

O then let me in time compound,

And parly with those conquering Eyes;

Ere they have try’d their force to wound,

Ere, with their glancing wheels, they drive

In Triumph over Hearts that strive,

And them that yield but more despise.

Let me be laid,

Where I may see thy Glories from some Shade.

Mean time, whilst every verdant thing

It self does at thy Beauty charm,

Reform the errous of the Spring;

Make that the Tulips may haver share

Of sweetness, seeing they are fair;

And Roses of their thorns disarm:

But most procure

That Violets may a longer Age endure.

But O young beauty of the Woods,

Whom Nature courts with fruits and flow’rs,

Gather the Flow’rs, but spare the Buds;

Lest Flora angry at the crime,

To kill her Infants in their prime,

Do quickly make th’Example Yours;

And, ere we see,

Nip in the blossome all our hopes and Thee.

59. Andrew Marvell: A kis T. C. képe virágok közt

Nézd, mily tiszta egyszerűséggel

Éli e arany napjait!

A zöld fűben pihen, s ott kél el

Szelíd arca, mellyel vad virágait

Megszelídíti, s nevet ad nekik;

De játszani csak a rózsával játszik;

S nékik mesél:

Mely szín illik hozzájuk, s mely illat-szél.

Ki tudná megjósolni, mily magasztos okból

Született e Kedves, Istenek kegyeltje!

De ő lesz az, kinek szűzi törvényétől

A pajkos Ámor egy nap félve menekül,

S parancsa alatt, mely szigorún feszül,

Íja törve, s zászlója lesz tépve;

Boldog, ki képes

E tiszta Ellenséget hívni béke-késztetéshez!

Hadd kössek hát időben alkut én,

S békéljek meg e hódító szemekkel;

Mielőtt sebet ejtenének erejük tüzén,

S mielőtt ragyogó kerekükön hajtva

Győzedelmeskednének a küzdő szíveken, rajta,

Megvetve azokat, kik megadják maguk' egyszer.

Hadd feküdjek én ott,

Hol árnyékból nézhetem dicső arcodat, mit ott hagyott.

Addig is, míg minden zöldellő dolog

Bűvöletbe esik szépséged fényénél,

Javítsd ki a Tavasz hibáit, mik rosszak:

Hogy a tulipánok is kapjanak részt

Az édességből, látván szépségük-részt;

S a rózsát foszd meg tüskés fegyverétől:

De leginkább azt érd el,

Hogy az ibolyák éljenek hosszabb idővel.

De ó, te erdők ifjú szépsége,

Kit a Természet gyümölccsel s virággal kérlel,

Szedd a virágot, de a bimbót hagyd békébe;

Mert megharagszik a bűnre,

Ha csecsemőit vágják le idejekorán ürítve,

S példáját rajtad mutatja meg egyszer;

S mielőtt látnánk még,

Bimbóban vágja el minden reményünk s Te magad, mi vég.

Magyarázat a vershez:

Flóra a római mitológiában a virágok és a tavasz istennője. Ő az, aki tavasszal életre kelti a természetet, és minden virágzó növény felett uralkodik. A reneszánsz és barokk költészetben Flóra alakja a természet termékenységét és sérülékenységét jelképezte.

A versben Marvell egyfajta "természeti igazságszolgáltatásként" említi őt:

• Flóra a virágok édesanyja.

• A bimbók az ő "csecsemői" (infants).

• A költő arra figyelmezteti a kislányt, hogy ha kegyetlen a természettel (letépi a bimbót, mielőtt kinyílna), akkor Flóra "szemet szemért" alapon az ő életét is elvághatja idő előtt.

2026. február 12.

Gemini mesterséges intelligencia segítségével

58. Louis MacNeice: Önéletrajz (fordítás)

58.

In my childhood tres were green

And there was plenty to be seen.

Come back early or never come.

My father made the walls resound,

He wore his collart he wrong way round.

Come back varly or never come.

My mother wore a yellow dress,

Gently, gently, gentleness.

Come back early or never come.

When I was five the came;

Nothing after thar was quite the same.

Come back carly or never come.

The dark was talking tot he dead;

The lamp was dark beside my bed.

Come back early or never come.

When I woke they did not care,

Nobody, nobody was there.

Come back early or never come.

When my cried

Nobody, nobody replied.

Come back early or never come.

I got up; the chilly sun

Saw me walk away alone.

Come back early or never come.

58.

Gyermekkoromban a fák zöldek voltak,

S sok csodát látni mindenütt tudtak.